Szereplők

 

Bad Life

Borongós őszi nap volt. A szél viharosan fújta a leveleket az utcán. Aya némán sétálgatott, folyton fel-felpillantva, félve, hogy ráesik egy ág az óriási szélfúvásban. Az egyik ág pont előtte esett le a fáról magával hozva egy cuki mókust. A mókus eszeveszetten visítozott, mert beragadt a vastag ág alá. A lány óvatosan oda rakta a kezét a mókus orra alá, hogy megszagolja, majd óvatosan kihúzta és a dzsekijébe rejtete. Amikor már a házuk elé ért, kicsit gondolkozott, és kieszelte, hogy elővesz egy régi kartondobozt, amit megtölt fűvel, abba teszi a mókust éjszakára, hogy gyógyuljon. Talált is egyet a házuk mellett lévő sikátorban, mert hát a nyomor negyedben lakott. Másnap is dzsekije zsebébe tette a kis mókust, és magával vitte a suliba, persze szerencséjére egy osztálytársa észrevette, és beköpte az igazgatónak. Az igazgató jól leszidta és úgy döntött, hogy az 3A osztályból átrakja az 3F-be, ami a rossz fiúkról volt híres. Persze az összes fiú piszkálni kezdte, és az eggyik hülye még csesztette is minden hülyeségtel:
- Éjjel átmegyek hozzád, baby - szólt hozzá, persze a csaj nem foglalkozott vele. A 20. alkalommal, mivel az osztályban rajta kivül csak 2 kurva csaj volt, már nem bírta tovább:
- Bocs, de már minden porcikám foglalt, nem érek rá veletek foglalkozni- azzal akkorát bepancsolt annak a srácnak, hogy neki repült az egyik padnak. A srácot vitték a sürgősségire, és Ayát feljelentették a srác gazdag szülei. Mivel feljelenteték Ayát így nem lévén más módnak el kellett szöknie, mert nem tudta volna kifizetni a bírságot ezért este a sötét leple alatt elindult és amikor már egy órája gyalogolt egy ismeretlen emberbe botlott egy hosszú sikátor előtt.

- Nem veszéles egyedül kóborolni ilyen sötétben, kisasszony? - kérdezte gúnyosan a férfi, de Aya csak ment tovább, nem foglalkozott vele.

- Elmenkültél otthonról, igaz-e kislány?- folytatta tovább, mire aya dühösen szembefordult vele:
- Mit tud ön rólam?- bokszolt volna be a férfinek, de az megfogta Aya kezét és mélyen belenézet a csodálkozó szemébe.

- Engedjen el! - kiáltotta Aya, de a férfi csak nem engedte, és faggatni kezdte:
- Mi a neved, honnan jöttél? - kérdezte, és elkezdte maga után húzni a lányt, aki sokkal gyengébb volt, mint a férfi.

- Nem vagyok kislány, hanem Aya, hopzs ezt nem kellet volna, de mindenesetre engedj el te perverz- küzködött tovább a lány és nem vette észre, hogy egy rozoga ajtó felé közelednek. Egy sötét szobába értek, ahol egy srác állt.

- Á új csajt hoztál Kisame?- mondta a fiú, amire az aki tartott Ayát válaszolt:
- Igen Kenshin, Aya a neve és gondolom a főnöknő már nagyon várja a friss húsit- mosolyodott el

- Alice! Vezesd az új csajt a szobájába - kiáltott le - amint az előbb kiderült - Kenshin.

- Már is vok, csak még van egy kis dogom- mondta egy lány lentről, majd 5 perccel később feljött. Egy izmos és menő csaj volt fehér hajjal, fakó zöld szemmel- Szóval ő az új csaj- mérte végig a lányt- Mutasd mi tudsz- emlte fel a tenyerét, hogy Aya beleüthesen és ő ütött is, de csak annyi történt, hogy fájni kezdet a keze.

- Cöhh. Egy ilyet hoztatok ide? - mondta fennhangon a lány.
- Te csak hagyj békén, nem akartam ide jönni! - kiáltott Aya, és már rohant is ki a vas ajtón, de egy hófehér kéz utána nyúlt - Engedj el!
- Én is üdvözöllek, Seamon vagyok - nézett a lányra átható, vörös szemekkel, az pedig csak nézte a gyönyörű tekintetet.

-Láttom te is bele estél a szeme csapdájába jött be egy gyönyörű barna hajú lány- Yume-nek hívnak. Örülök a találkozásnak. A főnöknő küldött, hogy vigyelek le hozzá- mosolygott rá, mitől felébred a szeme varázsától.
-Csak semmi perverz dolog Yume-mondta Seamon- Alice menj vele!
-Lehet, hogy te magasabb szinten vagy, de egyxszer úgy is lekörözlek- emelte fel az öklét Alice.
-Nyugi- nyugtaták Kisame és Keshin a lányt.
- Ha előrébb akarsz jutni akkor probálj meg engem elverni- söpörte hátra a haját Yume.
-Haha- nevette magát könnyesre Aya- De rég nevetem már- törölgette a könnycseppeit.
- Na gyer utánunk- ragadták meg a lányt Alice és Yume. Lementek a hosszú-hosszú lépcsőn majd balra, jobbra, balra, balra, közép és jobbra mentek. Egy feket ajtó volt és lassan kinyilt, a küszöbbön pedig egy...

Óriási fekete kutya állt a küszöbnél. Szögekkel teli nyakörve volt, és óriási fogakkal vicsorgott Ayára.
- Mi ez a... - nem tudta jellemezni az eléggé idegesítő és ijesztő kutyát.
- Killer gyere ide - szólt egy erős női hang, de a gazdáját nem lehetett látni. A kutya farok-csóválva ügetett ki az ajtóból, és balra szaladt. A két lány bevitte Ayát, és szembe állították egy erősnek tűnő, határozott hölggyel.
- Mi a neved, honnan jöttél és miért - mondta vontatott hangon.
- Nem kötelező megmondanom, és nem akartam ide jönni - mondta fennhangon a lány.
- Ne merj nekem visszapofázni te kis féreg! - állt fel a nő, aki legalább két fejjel magasabb volt Ayánál. Az megrántotta a vállát, és annyiban hagyta a dolgot.
- Vigyétek - ült vissza a nő, és a két csaj kiráncigálta a szobából az új tagot.
- Szia! - rohant oda hozzá egy két copfba fogott, barna hajú, aprócska lány. Aya intett, és továbbsétált. Érezte, hogy Seamon őt nézi, és ez eléggé idegesítette.
- Nyugi, mindig mindenkit így bámul - mondta Alice. Aya köszönésképpen mosolygott, és hagyta, hogy bevezessék egy tágas szobába. Ez a helység a társalgó volt. És az egyik fotelon...
- Nami, Narumi menjetek szobára! Ne itt faljátok már egymást!- mordult Alice a szerelmes párra.
- Jól van na! Gyere menjünk a szobámba- mondta egy cuki lány, akinek világos lila haj volt kék mellir csíkokkal. Ránézett Ayára és rámosolygott. Piros szem csak úgy csillogott.
- Viselkedhetnél jobban is Nami- mordult rá Seamon a huncut lányra.
- Bocsi bátyuskám- azzal kimentek.

- Sora? Te hogy kerülsz ide? - kiáltott Aya, mikor beléptek egy szobába.
- Aya? Lányok, mit keres itt ez a lány? - mordult meglepetten Sora.
- Mi folyik itt? - mondta Alice.
- Ő elköltözött, de azelőtt a sulinkba járt...
- Poén - morogott Yume - Na én mentem, a többit te intézed - azzal kilépett a szobából.
- Na mindegy, szobatársak lesztek.
- Szobatársak? - kiáltott Aya. Most tűnt fel neki... - Nanana, álljon meg a menet - hadarta.
- Mi van már?
- Ti itt akartok tartani engem... Ti elraboltatok! Te úr isten, fogva akartok tartani! - kiáltozott, és kiszaladt az ajtón.
- Valaki állítsa meg! - kiáltott Alice. Aya már felért a nagy vas ajtóig. Lenyomta a kilincset, de megállt a keze.
- Ejejj, nem jól teszed - hallott egy átható, gyönyörű hangot maga mellől. Nem csak a szeme ejtett rabul. Késztetést éreztél, ha hozzád szólt.
- Nem állítasz meg, Sea... Sea... őő...
- Seamon - motyogott a másik.
- Igen, nem állítasz meg Seamon! - azzal megpróbálta lenyomni a kilincset, de a srác megfogta a kezét. Halkan elkáromkodta magát, ér megpróbálta kirántani a kezét az erős szorításból. Seamon elengedte a kezét, de a vállához kapott, és maga felé fordította. Közel hajolt hozzá...
- Mi... Mit akarsz? - akarta mondani Aya, de csak a fejét tudta elfordítani. Seamon megint a szemébe nézett.
- Nem akarsz elmenni. Tudom... - mondta, s bár nem így volt, a lány mégis így érezte...
- Nem... - suttogott magának. Ahogy ezt meghallotta, a srác felegyenesedett és ellépkedett a lépcső felé - Eszméletlen... - nézett maga elé Aya.Ez játszódott le benne: Ezek a szemek elől képtelenség elmenekülni. Könnyen tudott manipulálni. Utálom ezt és őt is utálom.
- Gyere! Menjünk vissza a szobánkba- nyújtotta ki kedvesen a kezét Sora. Aya megfogta és engedte felhúzni magát, mert lecsúszott a földre, miután Seamon elment. Gyorsan visszaértek és nem sokkal később elmentek aludni, mert már három óra volt. Aya az ágyán fetrengett- Nem is olyan rossz ez a hely. Bár jobb lenne ha ő nem lenne itt... Ezentúl ellen fogok neki állni- azzal elaludt.

- Angel. Gyere, megyünk...
- Seamon? Igen, megyek már! - pattant fel a lány. Elrakta a gitárját, és várta Seamon utasításait.
Vártak egy darabig, mire végre Hei, Kuma és Sachiko is előjöttek a szobáikból.
- Mehetünk? - mindenki bólintott, Angel pedig csak a cipőjét nézegette, és babrált a kezével - Angel?
- Mi, tessék? Ja, persze, menjünk! - mondta ál-mosollyal. El is indultak, kiértek a fővárosba.
- Merre is megyünk? - kérdezte Hei. Kuma és Seamon egyszerre mutattak egy nagy üvegépületre. Összenéztek, és érezni lehetett a levegőben a feszültséget. Futva elindultak az egyik híd felé. Kuma villámgyorsan száguldott előre, Seamon pedig minden lehetőséget kihasznált, hogy megelőzze. Végül mindketten holtfáradtan álltak meg a híd elejénél.
- Mi van fiúk? Mi a baj? - sietett oda Angel. Azok nem válaszoltak, csak odanyomtak mindenki kezébe egy kis cetlit.
- Mi ez?
- Belépők.
- Hova megyünk egyáltalán? - értetlenkedett Sachiko.
- Valami buli lesz az új szórakozóhelyen, arra, oda megyünk... khm... - magyarázta Seamon.
Két óra múlva az egyik bárpultnál találkoztak. Megbeszélték, ki mit gyűjtött.
- Találtam valamit az egyik lány táskájában - mondta Kuma. Előhúzott egy apró mütyürt, és vizsgálgatni kezdte.
- Aranynak tűnik - morgott Angel.
- Szerintem is az. De hogy mi lehet, arról fogalmam sincs.
- Értelmetlenség megtartani. Dobjuk el valahol - mondta Seamon.
- Szerintem meg kéne vizsgálni - így Hei.
- Biztos van valami haszna is, meg értéke, tartsuk meg és mutassuk meg Steinnek.
- Angel? - morgott Seamon mérgesen.
- Én... nem tudom... tartsuk meg! - motyogott.
- Jó, rendben, ti nyertetek a nyamvadt arany micsodátokkal! Nesze, tartsátok meg... Engem nem érdekel - azzal elment.
- Seamon! - ment utána Sachiko.
- Mi történt? Valamiért nagyon pikkel rád - mondta Hei, és próbálta kiolvasni Kuma szeméből, hogy mi történt velük.
- Én sem tudom. Talán felkapta a vizet azért a medálért, amit nekem adott a főnök, és nem neki. Egoista. Nem is tudom... Nem hiszem, hogy emiatt lenne ennyire mérges.
Eközben Seamon és Sachiko kicsit elbeszélgettek...